Star InactiveStar InactiveStar InactiveStar InactiveStar Inactive
 

Önálló község a Hargita megye felé tartó nemzetközi út két oldalán, az Olt völgyében. Nyugatról a Baróti-, keletről pedig a Bodoki-hegység elődombjai övezik. 23 kilométerre van a megyeközponttól. Nevét a egész vidéket birtokló Mikó családtól kapta, akiknek nevéhez fűződött az ide telepített üveghuta. Ez a kiterjedt bükkerdők és az Olt teraszának kvarcban gazdag homokját értékesítette. A Mikó Miklós által alapított üveggyár, miként azt a falu egyik régi harangja bizonyítja, 1750-ben már működött.

MIKOUJFALU-MICFALAU_01.jpgMIKOUJFALU-MICFALAU_02.jpgMIKOUJFALU-MICFALAU_03.jpgMIKOUJFALU-MICFALAU_04.jpgMIKOUJFALU-MICFALAU_05.jpgMIKOUJFALU-MICFALAU_06.jpgMIKOUJFALU-MICFALAU_07.jpgMIKOUJFALU-MICFALAU_08.jpgMIKOUJFALU-MICFALAU_09.jpgMIKOUJFALU-MICFALAU_10.jpgMIKOUJFALU-MICFALAU_11.jpg

A falu 1786-ban Mikó Újfalu néven szerepel a települések lajstromán. Némely adatok szerint, a huta telepítésekor ide költözött a környékbeli három apró település - Gohán, Gerebencz és Zsombor - lakossága. Ezek alkották az új falu magját, őslakóit. A hutához a gróf a legkülönbözőbb vidékekről sokféle nációt telepített ide, románokat az Ókirályságból, cseheket, németeket, tótokat. Közülük nagyon sok jártas volt az üveggyártásban.

A több mint másfélszázados magyar környezetben ezek is elmagyarosodtak. Ma zömében római katolikusok. Számos román eredetű család megtartotta ősi görögkatolikus vallását, de ma, a történelem „jóvoltából", görögkeleti hitben él. A község demográfiai helyzete - a legutolsó népszámlálás adatainak tükrében - a következő: összlakosság 1864 fő. Nemzetiségi megoszlás: 1815-en magyarnak (97,37 %), 43-an románnak (2,30 %) vallották magukat. Hat személy roma nemzetiségű volt. A XIX. század utolsó harmadában ennek a falunak a határában is több andezit-bánya nyílt az Olt völgyének jobb oldalán, melyek nagyszámú munkásnak nyújtottak - hosszú időn át, napjainkig is - megélhetést. Az itt zajló munkálatokhoz olasz kőfaragókat is hozattak. Ennek az iparágnak az alapján fejlődött ki -jutott a tökéletességig -a mikóújfalusi díszítő kőfaragás (emlékművek, sírkövek, kapulábak, lépcsőfeljáratok).

A megcsappant kőtermelés mellett jelentőséget kapott az erdőgazdálkodás, az állattenyésztés. A vidék kiterjedt legelői erre lehetőséget nyújtanak. Erre alapozott a rendszerváltás után itt megalakult tej- és húsfeldolgozó üzem. Mikóújfalu altalaja is gazdag ásványvizekben. A falu alsó részén primitív melegfürdő is működik. Forrásai: Bedő, Simion, Kuli, Sorbán, Sós, Hócsa, Dögös, Csángó, Cseszkó. A Hunnia-forrás szódabikarbonátban gazdag gyógyvizét az első világháború előtt palackozták. Ez a víz élesztő nélkül is megkelesztette a kenyér- és palacsintatésztát. A község mai katolikus temploma 1826-32 között épült. Titulusa Szent István. Az oltárkép a keresztény királyt ábrázolja. Az önkormányzat székháza elé andezitből faragott emlékművet állított a helyi RMDSz a második világháborúban elesett áldozatok emlékére „Soha többé háborút!" felirattal.

A fenti képre klikkelve tekintse meg képgalériánkat!

Mikóújfalu déli bejáratánál emlékmű jelöli azoknak az elhunyt egykori bicikliseknek az emlékét, akik a totalitárius rendszer idején, Fejér Ákos testnevelő tanáruk vezetésével ellátogattak Rodostóba. A településtől keletre fekvő Bergő-árok nevű völgyben növényi ritkaságok élnek. Ilyen a kiasasszonypapucs (Cypripedium calceolum), a Sósborvíz környékén, a turbánliliom (Lilium martagon) és a zergeboglár (Trollius europaes). Ma is élő nép¬szokás Újfaluban a regrutalocsoló. Turistaösvény vezet ki a Bodoki-havasok gerincére.

Erdély keleti határán, ott, ahol az Olt völgye összeszűkül, magas, meredek hegyek szorosában fekszik Mikóújfalu, a hely, ahol a párát eregető sötét fenyvesek mögött felemelkedő nap óránként más-más fényekbe és színekbe burkolja a tájat, ott, ahol az évszázados hagyományok, szokások kötelékében tiszta tekintetű székelyek, méltósággal mindennapi küzdelmet folytatnak elemekkel, történelemmel, emberi szándékokkal. Mikóújfalu Kovászna megyében, Sepsiszentgyörgytől 23 km-re északra, a Nagy-patak Oltba ömlésénél fekszik. 2004-ig, a valamikori Málnásközség közigazgatási központja volt. Az egész környék, Bodoktól kezdve Tusnádfürdőig az ősrégi Mikó család birtokába tartozott. A települést is gróf Mikó Miklós alapította, aki 1763-ban üveghutát építetett ide.

Cseh, valamint német családokat telepített be, 1810-ig üvegcsűrnek is nevezték a helyet. Amikor gróf Mikó Imre birtokán megkezdték a majorsági gazdálkodást, kiirtották az erdőket, termőtalajjá alakították a birtokot, akkor megszűntek a huták is. Ezekhez a munkálatokhoz idegenből hoztak béreseket, munkásokat, pásztorokat, az új telepesek a mai Mikóújfalu területére, az újonnan létesített településen kapnak otthont. 1811-ben, a Bükszád-Üvegcsűr pataki telepeseket közbiztonsági okokból, egy akkori kormányrendelet értelmében minden lakóházzal és gazdasági épülettel együtt a völgyből a felső nagy út mellé telepítették, a gróf Mikó Imre által adott területre. Ekkor kapta a falu mai nevét. A falut azért kellett áttelepíteni, mert a források szerint a patak mentén húzódó települést féktelen rablásra vetemedett nép lakta. A panaszok a kormányig jutottak. A költözés után a falu közepén felvigyázó udvari lak épült, tágas udvarral, kerttel és gazdasági épületekkel. E kalandos történelem során, a falu népe a lehető legkülönbözőbb eredetű, fajilag, nemzetiségileg, és vallásilag is. A cseh és német származású hutások áttelepítése után, a telepesek száma megnövekedett. Az udvari népet, béreseket beköltözött magyarok alkották.

A pásztorok, erdei munkások románok voltak. Ezekhez járultak a roma telepesek, akik nagyjából kovácsok voltak. Még az olaszok is megjelentek, a közeli kőbánya kitermelésnél és a vasút építésénél bizonyultak kitűnő szakembereknek. A változatos összetételt szinte teljes egységbe fogta össze az elmagyarosodás. Viszont felekezetileg mindvégig a sokszínűség maradt a jellemző. A patak menti falunak már volt katolikus temploma. Római katolikusok voltak a behívott németek, csehek és az alkalmazott magyarok nagy része. Akadtak reformátusok is, akik vallásukat hozták és megőrizték. Habár ma is több a katolikus, szép református temploma is van a falunak. A románok görögkeleti vallásúak voltak, a főúton ma is nagy templomuk áll, igaz a kommunizmus évei alatt, át kellett térniük az ortodox hitre. A római katolikus templom 1826 és 1832 között épült, az 1830-ban lebontott régi templom helyett, a tornyot 1874-ben magasították. Az Olt magas teraszán települt Mikóújfalu, számos természeti kinccsel büszkélkedhet. Itt is, a folyó mentén tele van "Selters-típusú', lúgos vegyhatású, gyengén sós ízű ásványvíz forrásokkal.

A község közigazgatási területén 19 borvízforrást tartanak nyilván, közülük nem egyet ivókúrákra lehet hasznosítani. Legnépszerűbb borvizük a Bedő-forrás, naponta körülbelül ezer ember fordul itt meg, elkezdve Szárazajtától Brassóig, nem beszélve az átutazó turistákról. Az északi falurészen találjuk a Sós-borvízet, közelében pedig a Hunnia-forrást. Más források még a falu környékén: a Dögös, a Csángó és a Cseszkó-források, a falu területén pedig a Kuli és Sorbán Ferenc kútját leljük fel. Az Olt bal partján lévő forrás helyén egykor „Újfalusi Bugyogó” néven meleg-fürdő is működött. Ahogy a helyiek mondják, ha az ember kimegy a természetbe, minden tizenhat lépésre talál egy forrást. És erre büszkék is, a község elöljárósága pedig azon dolgozik, hogy ezt a kincset a közösség javára tudják hasznosítani. A község másik, természettől kapott ajándéka, a kő. A falutól egészen Bükkszádig, mintegy 8 km-es szakaszon át egymást követik a kisebb-nagyobb kőbányák.

Az első bányák 1929-1930 körül létesültek. Legtöbbjük az 1016 méter magas Murgó lábánál helyezkedik el, mások északabbra, a Piliske tövében működnek. A bányáknak egyszerre több nevük is volt, az idő múlásával, így a tulajdonosok cseréjével az elnevezések is változtak. Így egy-egy bánya viselte a Bogdán, Funduka, Puju vagy Fazekas nevet. Más nevek is léteztek, léteznek, mint a Kárpitusz, Cefer vagy Málnás. Az egyik bányát azért hívják Botosnak, mert egy bizonyos Botos Pista bácsi kaszálóján kezdték el a követ fejteni. A Málnás I-ben, ismertebb nevén a Havel-bányában zajlik a legnagyobb kifejtés. Évente több százezer tonna követ termelnek itt ki. A kifejtett kő andezit-bazalt keverék, csak a Havel-bányában található tiszta andezit. Az itt élők nehéz fizikai munkát végeznek, állandó veszélyben forog életük, annak ellenére, hogy precízen vigyáznak a biztonságra. A kő kitermelésénél több munkafázisban dolgoznak. Az első a leföldelés. Ahhoz, hogy a sziklatömbökhöz hozzáférjenek, vastag földréteget kell eltávolítaniuk a bányászoknak. A földet különböző töltésekhez, gátak építésére hordják el. Amikor elérték a csupasz sziklát, kiválasztják az aljában a legmegfelelőbb helyet egy alagút fúrásához. Ezt hónapokig készítik, olyan veterán munkásokkal, akik kimondottan erre specializálódtak. A sziklafal alatt kialakítanak egy nagy T betűhöz hasonlító alagutat. A mellékágakat feltöltik lőszerrel, a főágat betömik, és jöhet a robbantás. A kőbányákban alkalmazott robbantásfajták közül ez a legnagyobb, és csak 2-3 évenként végzik el ezt a műveletet. Mivel a nagy robbantások nem törik elég apróra a követ, ezt a munkát már tulajdonképpen a bányászok és kisebb robbantással végzik. A minerek vagy, a lövészek légkalapácsokkal törik a kívánt méretre a szikladarabokat, a nagyobbakba pedig lyukakat fúrnak, ahol a lőszert felrobbantják. A feldolgozásra készen álló követ egy gépezet még apróbbra töri.

A zúzott kő vagy, bruta egy része a malomba kerül, ahol megőrölik. A zúzott köveket többnyire házalap készítésénél, gátak készítésére alkalmazzák. Az őrölt követ, útalapba és a vasút mentére, az apróbbat az építkezéseknél, betonozásnál, míg az őrölt kavicsot a vakolat készítésnél használják fel. Azonban ezt a kemény anyagot, nemcsak az építkezéseknél használják fel, a környék díszei a kőből faragott kapulábak, a temetőkben szebbnél-szebb kőből faragott síremlékek vigyázzák az ősök nyugalmát. A kőfaragómesterek alkotásai ezek a falusi ember házát díszítő faragott szegélykövek, lépcsők, kapulábak vagy a dolgos élet emlékét őrző sírkövek. A falu azonban nemcsak természeti forrásaira lehet méltán büszke, hanem kultúrájára, és híres szülötteire is. A Mikóújfalusi Általános Iskola egykori tanárának, Fejér Ákosnak a nevét vette fel, a világbanki támogatással felújított óvoda pedig a Törpike nevet kapta.

A tizennégy évig Mikóújfaluban oktató testnevelő tanár emlékére egy kis könyvet is kiadtak, melyben életének és munkásságának legfontosabb állomásait mutatják be. Fejér Ákos 1928-ban született Gyimesbükkön. Mivel ételt juttatott be a vagonokba zsúfolt foglyoknak, édesapját háborús bűnösnek nyilvánították, és mindenüket elkobozták. 1948-ban érettségizett a csíkszeredai gimnáziumban, továbbtanulási lehetőségeit nehezítette, hogy "háborús bűnös" fia volt. 1953-ban Lisznyópatakára került, és ekkor szerzett tanítói oklevelet. 1959-ben helyezték át Mikóújfaluba, majd elvégezte Bukarestben a Testnevelési Főiskolát. 1972-től a sepsiszentgyörgyi Gödri Ferenc Általános Iskolában oktatott 1988-ig, nyugdíjba vonulásáig. Mindhárom tanintézményben maradandót alkotott. Lisznyópatakán a fiatalokkal megszerettette a sportot, saját kezűleg készítette el az iskola vasrácsos kapuját, az udvaron kutat ásatott.

Ő szerezte be a kultúrotthon számára az első telepes rádiót. Mikóújfaluban az ő nevéhez fűződik a sporttelep kialakítása, mely a megye, később az ország legszebb falusi sportbázisa lett. Diákjaival megalakította a nagy hírnévnek örvendő kerékpárcsapatot, mellyel Románia 37 megyéje mellett 12 országot jártak be. A sepsiszentgyörgyi iskolánál is – a diákok segítségével – megkezdte a sportbázis építését. Munkája gyümölcseként a tanintézmény 1983-ban elnyerte a "Legszebb sportbázis" címmel indított országos verseny első helyezését. Életéről könyvet is megjelentettek, amelyben egy igaz ember életpályájának egy szelete rajzolódik ki, egy emberé, aki több évtizeddel ezelőtt szembeszállt a lehetetlennel, és bebizonyította, csak akarni és küzdeni kell, és az álmok beteljesülnek. A könyv végigvezeti az olvasót a testet-lelket próbára tevő, de azt megerősítő kerékpártúrákon, összekapcsolja Mikóújfalu nevét Európa több országával, ahová Fejér Ákos és tanítványai eljutottak. Generációk nőttek fel úgy, hogy Fejér Ákos megmutatta nekik az utat Európa felé. Tette ezt oly módon, hogy tanítványai sose felejtsék el, lehetnek bárhol, de szülőföld csak egy van. E gyönyörű környezet a Máltai Szeretetszolgálat vezetőit is megfogta, hisz Mikóújfalu mellett 2005-től egy ifjúsági tábor építésébe kezdtek. A fiatalok által oly kedvelt tábor, a Nagy-patak bal partján, festői környezetben várja a kikapcsolódni vágyókat. Mikóújfalu mindennapjait nemcsak a múlt határozza meg, mozgalmas jelene is csábítja a látogatót. Ilyen eseménynek számít, a már rendszeresen megszervezett falunapok, amelyen rendszeresen részt vesznek a testvértelepülések képviselői is, a Somogy megyei Bálványosról valamint a Heves megyei Mikófalváról. 2008-ban is színes kínálattal álltak a vendégek fogadására, volt itt minifoci-bajnokság, különböző kiállításokat, a gyermekeknek vetélkedők, fogathajtó verseny, fúvóstalálkozó és koncertek.

A polgármester beszédében egyszerűen összefoglalta a falunapok lényegét: mondván: „a mikóújfalusi, ha 363 napot dolgozik, akkor két napot bulizhat”. A rendezvény egyik legérdekesebb programjának a vőfélytalálkozó bizonyult. A tervek szerint, a szomszédos falvakat is felkérik, hogy a jövőben, ők is tudják megmutatni tudásukat a színpadon. A falunapok keretében vasárnap, a Gyepesy Botond műépítész által tervezett új ravatalozóházat is felavatták. A falu egyik legérdekesebb öröksége, egy süteményféle, a rakott ág. A település ezzel a különlegességgel is csábítaná a turistákat. Magának a tésztának az elkészítése nem bonyolult, kell hozzá 30 tojás, 3 kilogramm liszt, egy-egy evőkanál ecet, cukor, só. A tésztát ki kell simítani, recevágóval másfél ujjnyi szélesre vágni, végül forró olajban kisütni. Aztán jön a neheze: amikor a sütemények felpuffadnak, szép nagyok lesznek, akkor kötőre fűzik, és egy ágra, körbe-körbe, alulról kezdve, addig kell rakni, amíg körbe felérünk a tetejére menedékesen. Akkor jó ha a végén, szép, nagy, kerek lesz a rakott ág. Az ünnepekkor, lakodalmakkor készítendő rakott ágat a falu levédette az Iparjogvédelmi és Szabadalmi Hivatalban, úgyhogy már hivatalosan is biztos az, hogy eredeti rakott ágat, csak Mikóújfaluban lehet enni.

A község nehéz munkához szokott lakói, büszkék múltjukra, örökségükre, gyönyörű természeti környezetükre és ugyanakkor híresek vendégszeretetükről. E vidék lakói mindig a legnagyobb tisztelettel és örömmel fogadják az utazót.


AdmirorGallery 5.1.1, author/s Vasiljevski & Kekeljevic.
Website security test completed by https://www.security-audit.com

Search

Language